Sziasztok!
Erre az oldalra olyan gyerekneveléssel kapcsolatos történeteket, epizódokat, ötleteket szeretnék kitenni, amik veletek történtek meg. Fontosnak tartom megosztani azokat a szülői reakciókat, eseményeket, amiket tudatosan, vagy ösztönösen teszünk gyermekünk nevelésével kapcsolatban, és ezzel másoknak segítségére lehetünk.
Ezek lehetnek sikertörténetek is, de kudarcba fullad esetek is, amik szintén nagyon hasznosak abban, hogy mit ne tegyünk.
Ide kattintva tudod elküldeni a történeteket.
 |
| "Néha célszerű változtatni a nevelési eszközökön" |
„3 általános
iskolás gyerek anyukájaként rájöttem, hogy bizonyos helyzetekben a saját nyelvükön tudok
közel kerülni hozzájuk. Sok esetben a jól megszokott, hagyományos szülői
nevelési módszerek nem érték el a kellő hatásukat. Egy alkalommal, mikor a 12
éves lányom valamiért megharagudott, és a suliba sem volt jó napja, behúzódott
a szobájába, mindenre csak puffogott, nem sikerült sehogysem rábírnom, hogy beszéljünk.
Kértem így-úgy, hogy jöjjön már ki a kuckójából, és mondja el, hogy mi a baja.
Hagytam egy kicsit, de mikor már vacsorázni sem akart közénk jönni, úgy
döntöttem, hogy változtatok a módszeren. Fogtam a telefonomat, és VIBER
üzenetet küldtem neki: - Egy szomorú szék várja elkóborolt gazdáját az
étkezőben! - és még le is fotóztam az üresen álló széket. Ez meghozta a
hatását. Visszaírt, és hamarosan széles mosollyal jött oda közénk. Nagyon
tetszett neki, hogy az ő eszközéhez nyúltam.”
_______________________________________________
"A Kényeztetés kontra feladatok c. cikk olvasása során jutott eszembe ez a történet, ami egy negatív gyereknevelési példa. 5-6 évesek voltak a lányaim, mikor egy élelmiszerboltban épp vásároltunk. Egy anyuka is épp ott vásárolt a hasonló korú kislányával. Nyár lévén, a kislány valami nyári ruhában volt, ami az én lányaimnak nem tetszett, és ezt ki is fejezték. Elkezdtek sugdolózni a lányról, majd lesajnáló pillantásokat vetettek rá. Nem is értem, hogy jutott ilyen az eszükbe, előtte sosem láttam hasonlót tőlük. Majd mikor a sorra kerültünk az anyuka a lányával állt előttünk, és az enyémek folytatták a suttogást. Gondolom mindenki el tudja képzelni, hogy hogyan zajlott, a gyerekek nagyon gonoszok tudnak lenni egymással. Én persze mondtam a lányoknak, hogy fejezzék be, de nem tették. Az anyuka előttem állva is észrevette, hogy egy ideje a kislányáról folyik a beszéd, és a pillantások is elég negatívak voltak, így hát egyszer csak betelt nála a pohár, megfordult és rámordult a lányaimra, valami hasonlót mondott: - Azt hiszitek ti különbek vagytok a lányomnál?! Fejezzétek már be!! A lányok összerezzentek, nagyon meglepődtek ezen a reakción, és persze én is. Ekkor én ahelyett, hogy legalább egy elnézést mondtam volna, elkezdtem az anyukával veszekedni, hogy ne ordibáljon a gyerekeimmel. Szóval nagyon ciki volt az egész, és utólag rájöttem, hogy nem volt igazam. Ha így maradt volna a dolog, a lányok azt gondolták volna, hogy bármikor bármilyen rondán viselkedhetnek, nem ők lesznek érte a hibásak. De mire hazaértünk már józanul láttam a dolgot, és nagyon leszidtam őket a viselkedésükért."
_______________________________________________
 |
| A gyerekek egymással nagyon gonoszak tudnak lenni |
"A Kényeztetés kontra feladatok c. cikk olvasása során jutott eszembe ez a történet, ami egy negatív gyereknevelési példa. 5-6 évesek voltak a lányaim, mikor egy élelmiszerboltban épp vásároltunk. Egy anyuka is épp ott vásárolt a hasonló korú kislányával. Nyár lévén, a kislány valami nyári ruhában volt, ami az én lányaimnak nem tetszett, és ezt ki is fejezték. Elkezdtek sugdolózni a lányról, majd lesajnáló pillantásokat vetettek rá. Nem is értem, hogy jutott ilyen az eszükbe, előtte sosem láttam hasonlót tőlük. Majd mikor a sorra kerültünk az anyuka a lányával állt előttünk, és az enyémek folytatták a suttogást. Gondolom mindenki el tudja képzelni, hogy hogyan zajlott, a gyerekek nagyon gonoszok tudnak lenni egymással. Én persze mondtam a lányoknak, hogy fejezzék be, de nem tették. Az anyuka előttem állva is észrevette, hogy egy ideje a kislányáról folyik a beszéd, és a pillantások is elég negatívak voltak, így hát egyszer csak betelt nála a pohár, megfordult és rámordult a lányaimra, valami hasonlót mondott: - Azt hiszitek ti különbek vagytok a lányomnál?! Fejezzétek már be!! A lányok összerezzentek, nagyon meglepődtek ezen a reakción, és persze én is. Ekkor én ahelyett, hogy legalább egy elnézést mondtam volna, elkezdtem az anyukával veszekedni, hogy ne ordibáljon a gyerekeimmel. Szóval nagyon ciki volt az egész, és utólag rájöttem, hogy nem volt igazam. Ha így maradt volna a dolog, a lányok azt gondolták volna, hogy bármikor bármilyen rondán viselkedhetnek, nem ők lesznek érte a hibásak. De mire hazaértünk már józanul láttam a dolgot, és nagyon leszidtam őket a viselkedésükért."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése