Philip
George Zimbardo (1933. március 23.) amerikai pszichológus, a Stanford
University professzora, a Hősies Elképzelés Projekt elnöke. A stanfordi
börtönben végzett vizsgálatáról lett világszerte ismert, de emellett jónéhány
pszichológiai tankönyv szerzője. Híres írása a Lucifer Hatás és az Idő
Paradoxon. Ő a világ egyik legismertebb szociálpszichológusa. Több
évtizedes kutatási eredményein alapul az a tréningsorozat, amelyet
2014-ben indított a Hősök Tere Kezdeményezés.
Philip
Zimbardo és Nikita D. Coulomb Nincs kapcsolat című könyvével
kapcsolatban készült vele az alábbi intejú:
DE HOVÁ IS TŰNTEK A FÉRFIAK?
EGYSZERŰEN FOGALMAZVA: BESZIPPANTOTTÁK ŐKET A VIDEOJÁTÉKOK ÉS A PORNÓ.
A jelenség
nem egyedi, kultúra-, vagy országspecifikus, Magyarországtól kezdve, Amerikán,
Iránon, Kínán, Nagy-Britannián vagy Lengyelországon át mindenkit érint. Az
internetes technológiával felnőtt generáció férfi tagjai tömegesen adják föl a
szociális realitások világát, azt, hogy időt töltsenek más emberekkel. Ehelyett
bezárkóznak a szobájukba, videojátékoznak és pornót néznek. Szerinte egy
egész generációnyi fiatal férfi nem akar kötődni sem a társadalomhoz, sem a
családjukhoz, sem a valósághoz, ezek egyszerűen nem érdeklik őket, nem alkotnak
és mások fantáziájának passzív fogyasztói lesznek:
„A
videojátékokhoz képest minden unalmassá válik”
A
végtelennek tetsző játékfolyamban pedig a pornó a szünet, vagy a jutalom
szerepét tölti be.
„Mi
a baj a pornóval? A szex a szerelem része, és a szerelem része a szexnek. A
szeretkezésben benne van, hogy az ember beszélget, érint, szemkontaktust
teremt, csókol, ölelkezik, kijelöli a határokat, hogy mi működik. A pornó
kizárólag fizikai teljesítményről szól.”
„Ez
egy teljesen torz nézőpont arról, milyennek is kellene lennie a normális emberi
szexuális kapcsolatnak.”
- mondja a pszichológus, majd hozzáteszi, hogy ezzel
párhuzamosan sehol a világon nincs értékelhető, a pusztai biológiai tényeken
túlmutató szexuális oktatás az iskolában. A fiatalok szinte semmit sem tudnak a
szex pszichológiájáról. Az ördögi körnek tekinthető unalomfaktor a szexualitásba is
belejátszik. A pornográfia által nyújtott ingerek igen hamar
"elavulnak", az agynak pedig mindig újabb és újabb stimulációra van
szüksége, hogy fel tudjon izgulni, ám minél többet néz pornót valaki, annál
nehezebben lesz erekciója (szakszóval ez a pornográfia által kiváltott erektális
diszfunkció):
„ Fiatal férfiként nézed ezt a rengeteg izgató dolgot,
egy idő után nekiállsz Viagrát szedni.”
Ez a "stimuláció-függőség" hosszútávon az agy
konkrét, káros fizikai elváltozásához vezet, és sokszor a passzív életvitelből
fakadó kóros elhízással jár együtt.
A TÁRSADALOMNAK SZÜKSÉGE VAN
FÉRFIAKRA
Zimbardo szerint a probléma rendkívül összetett, és
kiemelkedő szerep jut benne a női emancipációnak, ami a férfiúi szerepeket is
megváltoztatta:
"Nem kell többé harcosnak, kenyérkeresőnek, alfahímnek
lenniük, nem kell mindenki mással versenyezniük (...). Ez a férfiak számára egy
újfajta rugalmasságot adott, amivel néhányan élnek is, ám sokaknak inkább az
identitás elvesztését jelentette."
Az adatok azt mutatják, hogy a nők teljesítménye az oktatásban
és a munkaerőpiacon is átlagosan jobb a férfiakénál, de más téren is
aktívabbak: többet olvasnak és hajlamosabbak a közélettel foglalkozni. Ha nem is minden férfi él a szobájában, videojátékokba
feledkezve, többségük ugyanúgy nem járul hozzá semmivel a társadalomhoz és nem
vállal semmit önként:
"Mentőprogramot kell szerveznünk, meg kell
mentenünk a férfiakat. Ki kell mondanunk: Szükségünk van rátok. A társadalomnak
szüksége van férfiakra."
Zimbardo épp ezért tartja károsnak a férfiak ábrázolását a
jelen populáris kultúrában, ahonnan a fiatalok a nemi szerepeket tanulják. Példakép helyett a férfi lett a viccek csattanója, aki egész
egyszerűen hülye, és arra szorul, hogy egy nő megmentse. Ez nyilvánvalóan senki
számára nem egy vonzó jövőkép, a fiatal férfiaknak pedig nem maradt idoljuk,
akire hasonlítani akarnának.
Az apa - fiú között létrejött kapcsolat nem pótolható az anyával |
A másik aspektus az apa eltűnése a fiatalok életéből. A
válások magas száma miatt rengetegen nőnek föl apakép, apai szeretet és apai
szigor nélkül, ami szintén torzítja a személyiséget. Zimbardo külön hangsúlyozza, hogy a manapság oly divatos
élettársi kapcsolat sem jelent megoldást erre, és az ilyen párok gyerekei
boldogtalanabbak lesznek, illetve hamarabb nyúlnak kábítószerekhez, vagy
alkoholhoz. Ennek oka az, hogy szerencsére még mindig a tradicionális
házasság a társadalmi norma, a gyerek pedig érzi, ha ez hiányzik, az ebből
fakadó ellentmondások pedig mind-mind rajta csapódnak le. Akárcsak az egyedülálló anyák küzdelmeiből fakadó stressz,
szorongás, megpróbáltatások.
A MEGOLDÁS: FELISMERÉS, KOCKÁZATVÁLLALÁS, HELYETTESÍTÉS,
EGYÜTTMŰKÖDÉS, KAPCSOLATTEREMTÉS
A professzor szerint a szülőknek óriási felelősségük van
abban, hogy mivel és mennyit foglalkozik a gyerekük. Tanácsa szerint erről
minden szülőnek érdemes egy napirendet készíteni, mivel az eredmények tükrében
jobban neki lehet kezdeni a probléma kezelésének.
Arra is meg kell tanítani a fiatal férfiakat, hogy merjenek
kockázatot vállalni. Föl kell oldani az "egyszeri kudarc, egyenlő örökös
kudarc" típusú, berögzült gondolkodásmódjukat, helyette pedig egy
"növekedési beállítottságot" kell beléjük táplálni:
"Ez azt jelenti, hogy minden képesség
fejleszthető, két dolog kell hozzá: gyakorlás és erőfeszítés. Ha kudarcot
vallasz, akkor a kudarcból azt kell megtanulnod, hogy próbálkozz keményebben.
Mindig próbálkozni kell."
"Az élet a kalandról szól, arról,
hogy új dolgokat próbáljunk ki, hogy bevállalósak legyünk. Rizikó nélkül válik valóban
unalmassá."
A megoldás további lényeges eleme, hogy a csonka családban
felnövő fiúk számára a férfi rokonok próbáljanak meg apjuk helyett apjuk lenni.
Mutassanak példát és aktivizálják a fiatalokat, ne sajnálják erre az időt és az
energiát. Fontosnak nevezte azt is, hogy a versengés helyett
kooperáció és párbeszéd alakuljon ki a nemek között, amihez a nők együttműködésére
is szükség van. Nekik is partnerként kell kezelniük a férfiakat, és fel kell
ismerniük, hogy mindkét nem sokat tanulhat a másiktól.
"Bármi, ami kivon a szociális mintából, bármi,
ami az ellen hat, hogy nőkkel és más férfiakkal keressük a kapcsolatot, káros.
Az embereknek attól lesz fontos a társadalom, hogy hajlandóak kapcsolatot
teremteni vele."
MI URALJUK A TECHNOLÓGIÁT, NE FORDÍTVA
Zimbardo a legnagyobb kihívásnak mégis azt nevezte, hogyan
érhetjük el, hogy az oktatás és a tanulás legalább olyan szórakoztató legyen,
mint a videojátékok világa. Szerinte rengeteg lehetőség rejlik a technikában, ha a mi
kezünkben van a gyeplő, és nem a technika irányít minket, ahogy azt a legtöbb
fiatal férfi estében megfigyelhetjük. A professzor úgy véli, a lehetőségek tárháza szinte végtelen
ahhoz, hogy a videojáték-élmény jó aspektusait átültethessük a gyakorlati
oktatásba, így újra érdekessé téve a valóságot a fiatalok számára.
Arra a kérdésre, hogy szerinte miképp lehetne jobbá tenni a társadalmunkat,
így felelt:
"Optimista vagyok. A börtönkísérletem során
éveket töltöttem a gonosz létrehozásával és megismerésével, most arra
koncentrálok, hogy neveljük ki a hősök új generációját, akik hajlandóak lesznek
a közösségüket szolgálni és világszerte jobbá tenni az életet. A gonosszal
egyszerű dolgozni, viszont ezeket a fiatal férfiakat nem könnyű előrángatni a
szobájukból, hogy tartalmas és értelmes életet kínáljunk számukra. Pedig végső
soron mindannyian erre vágyunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése